Sötét utcákon a szapora léptek zaja sokáig visszhangzott. Axel némán követte
a maffia vezér lányát,közben pedig otthon lévő családjára gondolt. Az eget
jelző fény világította be jelet adva a támadásra. Lépteit felgyorsította még
nem utolérte a mit sem sejtő 19 évében járó lányt. Egy autó motorjának zaja
egyre csak közeledett .Axel hátulról megragadta a lányt ,bal kezével pedig
befogta száját .A kocsi, ahogy melléjük ért lelassított,kicsapódott hátsó
ajtaja és Axel betuszkolta a lányt. Amilyen hamar érkezett olyan hamar eltűnt
immáron új utasával.A srác pedig tovább sétált,mint aki jól végezte a
dolgát,nem csoda ,hisz egy újabb,sikeres feladatott hajtott végre. A város
fényei egyre ritkultak, ahogy a nyomor negyed fele haladt. Egy macska futott el
Axel háta mögött nyomában egy kutyával.A srác fegyverét előrántva fordult meg.
Szaggatottan fújta ki a benntartott levegőt mikor meglátta, hogy nincs
veszélyben.Még egyszer körbekémlelt,fegyverét visszatette öv részébe és tovább
sétált.Egy omló vakolatú,összedőlés szélén álló házhoz vezetett útja. Halkan
nyitott be ,látta,hogy nagyszobába az olvasó lámpa halvány fényét ontja.A
konyhába ment,kihúzta az evőeszközös fiókot,az aljában kinyitotta a reteszt és
belerejtette fegyverét. Ahogy a nagyszobába ért édesanyját pillantotta, meg,
ahogy az elnyűtt fotelban alszik, ölében egy rongyosra olvasott könyvvel .Alvás
közben vonásai ellazultak és ilyenkor olyannak láthatta ,mint régen mikor még
élt az apja. Fekete hajában néhány ősz hajszál bújt meg ,pedig a hölgy még csak
30-as éveinek végét taposta. Fia finoman vállára tette a kezét. Anna mély barna
szemeit kinyitotta és fiára mosolygott. Lágy, halk hangon köszönt neki:
- Szia! Kiszálltál? -fogta meg
fia kezét. Axel csak megrázta nemlegesen a fejét. Anna szemeibe a
szeretett helyét ,megvetés és harag keveréke vette át
- Majd holnap megmondom -mondta
nyugtatólag, de anyját egyáltalán nem hatotta meg.
- Apád is mindig ugyan az nap
szállt ki,,majd holnap"-idézte fel magába férje hazugságát-és mi
történt vele?
- Janka már
alszik? -tette fel terelésként a kérdést Axel
- Mi történt vele? -kötötte anyja
az ebet a karóhoz-Lelőtték Axel. Lelőtték-mondta ismét tagoltan.
~Másnap~
Axel jóval éjfél után aludt el, de órája nem volt tekintettel erre az apró
tényre és hajnali háromkor torz hangon ébresztette. A srác fáradtabbnak érezte
magát, mint mielőtt lefeküdt aludni. Szemeit dörzsölgetve próbált
életkedvet lehelni magába. Lelökte magáról összefoltozott, lyukas plédjét és
egy szál alsógatyába, ment ki a konyhába reggelizni.
~Tom nyaralója~
Összeütött valami reggelifélét foglyának és egy pohár tejjel tálalta azt
nehogy Rosemarienek panasza legyen. Hiába volt már évek óta gengszter
mindig megadta a legnagyobb tiszteletet foglyainak és a legjobb bánásmódot. Ez
most se volt másképp .A helyiségbe ahol Rosemarie vagy, ahogy hívni szokták
Rose félhomály uralkodott. Fogdája otthonosan volt berendezve csak a bokáját
szorító lánc zavarta. Szíve mélyén talán még örült is annak ,hogy elrabolták
,mert így apja fordít rá egy kis figyelmet . A vasajtó hangos nyikorgással
nyílt ki és a lány Tomra szegeződő tekintete tele volt dühvel. Nem Tomra volt
mérges, mert a 40-es éveinek végén járó, enyhén kopaszodó, barna hajú férfi jól
bánt vele. Dühe az apjára és annak piszkos ügyeire irányult, de most nem
tehetett semmit. Innen nem
- Hoztam neked reggelit -vitte
oda neki a tálcán lévő rántottát, egy pohár tejjel,ketchuppal és egy
fehér,műanyag villával-ha minden jól megy, az estét már otthon töltöd,de
addig is jó étvágyat!-mondta és sarkon fordulva ismét magára hagyta a
lányt .
~Marcus rezidenciája~
Marcus botjára nehezedve és vörös szőnyeggel ellátott lépcsőjének, kovácsoltvas
korlátjába kapaszkodva vonszolta fel magát irodájába ahol várta egy fax. A kis
szobába belépve az ajtó mellé támasztotta botját és elbicegett bőr székéhez. Az
asztalával szemben egy üvegfal helyezkedett el csodálatos rálátást nyújtva
szépen gondozott kertjében, amit nagyrészt rózsa borított. Pár percig
csodálattal nézte a kertészek munkáját, de a kezéből kihulló lap visszarántotta
napi teendőihez. Ekkor még nem tudta, hogy lányát elrabolták
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése